A dolog pár napos már, de funny, leírom: az egész úgy kezdődött, hogy estefelé kiugrottam még buszbérletet venni, kocsival természetesen, és az elárusító hely mögötti parkolót vettem igénybe. Idáig volt a történet egyszerű, ugyanis az gépsárkány - de nevezzük csak fostaligának ezentúl - leállításakor kaki került a palacsintába. Nevesen nemhogy nem sikerült leállítanom az autót, de el sem fordult a kulcs az indító zárjában. Doki agyas, de főleg erős is. Rángatás, édesanyák, és más felmenők emlegetése, további rángatás, nénikék emlegetése, cibálás, nagyszülők érintőleges megemlítése, és már le is állt az autó, kezemben a kulcs... és azon zárbetét! Jesszokééé! Újabb anyázás, alkatrész forgatása jobbra-balra, fel-le, óvatos izgatás, nézelődés, kulcs ki, zár be a helyére, kulcs óvatosan be, kotyogtatás, miegymás, autó pöccre indul. Leállít, kulcs ki, kulcs be, újra indul. Egy csendes "ecsémdekurvajóvagyok" megeresztése, majd kiugrás az autóból, és irány a bérletes. Bal váll fölött központizár, laza, fiatalos bekattintása a távirányítóval, ééééés szól a riasztóóó. Ehhe-ehhe. Visszaléptem a rozsdaboglyához, újra nyomtam a gombot, és megint, és megint... A zár ki-be, ki-be... de a riasztó az pillanatnyi megingás nélkül nyomta tovább. Pár perc telt el, mire megjelentek a rend éber sünjei. Segíthetünk? tették fel az örök kérdést. Hogyne, ha eltüntök, hogy száradtatok volna anyátok hajába... Igen kitalálhatjátok, nem volt nálam forgalmi, szól a riasztó, belül lóg az indítózár betétje. Mi kell még? Humorérzék óra a rendőrszakközépbe! Na végülis egy szóbeli fenyítéssel megúsztam, és esküdni mernék, hogy röhögtek a biztosurak, mikor elhajtottak. De örök emlék marad, és nem, esküszöm többet nem hagyom otthon a forgalmit. 

Szerző: agydoki  2010.07.13. 23:38 Szólj hozzá!

A mai egy piszok meleg nap volt. Az egyetlen dolog, amiért értékeltem a mai időjárást, az az, hogy holnapra még melegebbet igért a nagy mellű vöröske a tévéből. De hát mit elégedetlenkedjünk, jön még minuszhúsz is, látom előre hogy akkor is sírás-rívás lesz... Nem is tudom, hogy a takaró alóli kilógás miatt kékülő lábujjakkal, vagy csatakosra izzadt pólóban szeretek jobban felkelni, nagy dilemma. Örök kedvencem ilyenkor a tömegközlekedés, úgyhogy ma csakazértse kocsival mentem melózni, hanem busszal, ehhe ehhe, mazochizmus töményen. Nem elég, hogy ritkított nyári menetrend van, természetesen semmilyen busz semmilyenhez nem csatlakozik, szóval várjunk 20 percet a megállóban. Ezért van a közlekedési vállalatnak fizetett hajléktalanja, aki elszórakoztatja az embert magában beszéléssel, nagykabátban, lyukas cipőben... az ehhez társuló szagokat az olvasó képzeletére bízom. Aztán a kedvencem még a klíma a buszokon. Nekem konkrétan lefagyott a bal heregolyóm, és jégcsapok képződtek a bokámon, nem is értem miért, azthittem felülről jön a levegő... De legalább a sofőrök gyorsabban haladnak, mert nincs akkora buzi forgalom. Áááá de mégse, hiszen mindenhol útfelújítások zajlanak, ettől aztán még tovább fagyaszthatjuk a tökeim... amúgy az útfelújítások szélmalomharcának később komplett bejegyzést szeretnék szánni. 

Szerző: agydoki  2010.07.12. 19:58 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása